Labirintus

Beláthatatlan útja ez az agytekervényeimnek. Minden sarkon egy érzelem burjánzik. Ezer útból kilencszázkilencvenkilenc idegen és rideg falba ütközik, melyeket mások gyűlölete, irigysége és félelme futónövényként takar be. A felső világosság, mely egykor létezett, mára jóval kisebb erővel pislákol. Ezen felül a gonoszság fenyői csupán egy-két reménysugarat engednek át. Azt mondják az okosak, jobbra, egy labirintusban mindig csak jobbra kell menni, akkor kiérünk belőle. De hova? Az én értelmi-érzelmi labirintusomból hova kerülök? A Sehova?

Inkább nem. Elindulok balra. Majd ha falnak ütközök, visszatérek ide, és tovább megyek jobbra. De az is lehet, az "okosak" tévednek: a megoldás balra van.