2013. február 5., kedd

Utópi(m)a



napló, idióta, perfúzió, antenna

megint itt vagyok. s az az
idióta perfúzió lóg belőlem.
minek adnak nekem folyékony
szeretetet? nem kell.
ahogy kilépek a templom
ajtaján, úgyis kihányom,
s a belém ültetett nyom-
követő továbbítja, túl az
antennákon Istennek, mit tettem.
hiába, a világ már csak
egy romlott napló, hova a
züllött emberek sokasága
tévedéseit akaratlanul írja.

Isten, ha vagy,
ne szeretetet adj,
hanem tudást, képességet,
mi továbbsegíti az életet
ezen a veszett bolygón.

Te ártatlan vagy,
s fiad is az volt,
de mi, többi gyermeked,
bűntől tocsogó vért iszunk,
s egymás gyengeségeit ki-
használva, gyermekhúst eszünk.

hát világ ez?
élet ez, mondd?
mindennapok halálközelsége,
szent ünnepek közönségessége
kiöli belőlünk az egyetlen
érzelmet, mi szent és igaz:
hitünk nincs már, testünk is
csak báb a gonosz színpadán.

ments meg, Isten,
ha vagy,
küldd el érettünk második fiad,
vagy pusztíts el mindenkit,
s kezdd elölről a teremtést
egy modernebb tervrajz alapján.

2013. február 2., szombat

Az élet


vér, kórus, tőr, illúzió

amikor anyám
belém döfte a tőrt
s vér fröcskölt a számba,
hallani véltem
a pokol angyali kórusát.
könyörgőre fogtam:
- de hát anya,
ki vagy,
méhedből lettem,
belőled éltem,
s még úgyné,
szerettelek is,
ne hagyj meghalni!
de anyám,
ujját szájára tapasztva
csendre intett,
s magában nevetett:
- csak illúzió voltál.-
mondta kedvesen,
s lázas arcomra
csókot lehelve
bízott a világ gondjaira.