Szememben zápor.
Szívemben durva tél.
Csak a kezem melege emlékeztet a forró nyári csókodra.
2012. július 7., szombat
2012. július 2., hétfő
Köztünk
Valami történt.
Valami, amit nem tudok elmagyarázni.
Azt érzem, hogy a hajnali napfény értünk simogatja a várost.
Hogy a levegő izzik, parázslik, hűl, majd megfagy minden mondatunknál.
Azt, hogy a bel- és külváros miattunk zsúfolt. Mindenki minket akar látni.
És azt is érzem, hogy az én levegővételem a tiedre rímel, a mosolyom a tiedre van hangolva,
s e két ellentétes dallam disszonanciája valami furcsa mód egységet alkot.
Olyan szép dal vagyunk mi így együtt!
És még érzek valamit.
Azt, hogy ez az élet e kettőnké: tied meg enyém.
Csak még nem jöttünk rá, látod?
Valami, amit nem tudok elmagyarázni.
Azt érzem, hogy a hajnali napfény értünk simogatja a várost.
Hogy a levegő izzik, parázslik, hűl, majd megfagy minden mondatunknál.
Azt, hogy a bel- és külváros miattunk zsúfolt. Mindenki minket akar látni.
És azt is érzem, hogy az én levegővételem a tiedre rímel, a mosolyom a tiedre van hangolva,
s e két ellentétes dallam disszonanciája valami furcsa mód egységet alkot.
Olyan szép dal vagyunk mi így együtt!
És még érzek valamit.
Azt, hogy ez az élet e kettőnké: tied meg enyém.
Csak még nem jöttünk rá, látod?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)