Valami történt.
Valami, amit nem tudok elmagyarázni.
Azt érzem, hogy a hajnali napfény értünk simogatja a várost.
Hogy a levegő izzik, parázslik, hűl, majd megfagy minden mondatunknál.
Azt, hogy a bel- és külváros miattunk zsúfolt. Mindenki minket akar látni.
És azt is érzem, hogy az én levegővételem a tiedre rímel, a mosolyom a tiedre van hangolva,
s e két ellentétes dallam disszonanciája valami furcsa mód egységet alkot.
Olyan szép dal vagyunk mi így együtt!
És még érzek valamit.
Azt, hogy ez az élet e kettőnké: tied meg enyém.
Csak még nem jöttünk rá, látod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése