Gondolat-menet

Tadam-dadam.
Háromnegyedes ritmusra ringatózunk.
Tadam-dadam.
Tizenkét fokban jobbra dőlünk.
Tadam-dadam.
Szembeszélbe süt a naplemente.
Tadam-dadam.
Vak alagútban napszemüvegbe'.
Tadam-dadam.
Rozsdás ablakon múltidő-foltok.
Tadam-dadam.
Kedves emberek, ideje távoznotok!

Tadam-dadam.
"Plakátmagányban ázó éjjelek"...
Tadam-dadam.
"Ma ontják véremet"...

Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Bogarak szuszogják a kósza gondolatot.
Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Azt is gondolhatnád, most igazán boldog vagyok.

Gyász-szer-tart-ás

Vér-tócsa a sírkő előtt,
csend van, béke,
nyugalom.

Nyikorogni kezd a hinta.

Látom a piros-
fordított valót,
látom magam a tócsában,
fordított vagyok.

Kívül van bensőm.
Színes vagyok, szürke,
piros és halott.

Hirtelen csend lesz.

Lehajolok hozzám,
s bár úgysem hallhatom,
a síron keresztül
magamhoz beszélek.

"Elmúltál, látod,
mégsem élsz örökre."

Felállok, kacagok,
a sötétedő vér fölött
őrült táncot járok.

Mosolyog a halott,
s a sírból kinyújt kezem
egy vérfoltos kést.