Vér-tócsa a sírkő előtt,
csend van, béke,
nyugalom.
Nyikorogni kezd a hinta.
Látom a piros-
fordított valót,
látom magam a tócsában,
fordított vagyok.
Kívül van bensőm.
Színes vagyok, szürke,
piros és halott.
Hirtelen csend lesz.
Lehajolok hozzám,
s bár úgysem hallhatom,
a síron keresztül
magamhoz beszélek.
"Elmúltál, látod,
mégsem élsz örökre."
Felállok, kacagok,
a sötétedő vér fölött
őrült táncot járok.
Mosolyog a halott,
s a sírból kinyújt kezem
egy vérfoltos kést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése