"Emlék"

Radnóti Miklós emlékére

Ó, én!
copfos kislány még,
a templom kapujában
szorongva vár nevére
miközben áll
egyik lábról a másikra.
lázadó fiatal még,
egyedül
a világ ellen
két zöld strandpapucsban.
félénk felnőtt még,
szokatlan
a mindent tudó
szív és ész hatalma.

Ó, én!
kezdő szerető,
azt hittem,
a szerelem
minden almafán terem.
csalódott szerető,
almafa tetején
boldogság helyett
keserű könnyekre leltem.
szomorú szerető,
éjszaka
patakparton
zokogva imádkozom.

Ó, én!
már nem is vagyok,
nem létezem,
nem élek,
csak remélek, hogy
hallasz, mikor feléd kiáltok:

"Akkor fordította el rólam
egy isten a szemét!"
Nézz hát újra rám.