"Bocsánat, elvesztettem a fonalat."
A magyar nyelvben használt szólások többsége visszavezethető a beszélgetés alatti tevékenységek közben történő "balesetekre". Azonban ha más szemmel nézzük a dolgokat, igen érdekes vonatkozásokat, összefüggéseket fedezhetünk fel.
Az idézett szólás vélhetően a falusi fonókhoz vezethető vissza a magyarság történelmében. Az emberek legtöbbször a fonóban gyűltek össze, ahol kézimunkázás közben beszélgethettek is, kötetlenül. Feltehetően, ha a beszélgetés, magyarázás, hallgatás túl sok koncentrációt vett igénybe, az illető dolgozó elvesztette a (szövés) fonalát, abba kellett hagynia az aktuális munkát. A túlságosan igénybe vett koncentráció megzavarta a rutinmunka folyamatát, ezzel azt jelezve, hogy nem érthető, nem tiszta a magyarázat, előadás, szükség van az egyed logikus gondolkodására, fantáziájára. Ez értelemben a szólás gyökereztethető az ősi magyar kultúrába, fellelhető benne a magyarság jellegzetessége (a szövés, a fonó), így méltán nevezhető a magyar nyelv ékének.
Azonban a fonal fogalma strukturális metaforaként másképp is értelmezhető.
Az ókori görög mitológiában meghatározó történet volt Ariadné fonalának története. Ariadné Minósz király leánya volt, aki beleszeretett a Krétába érkező Thészeuszba. Thészeusz félisten volt, ezért sikerült legyőznie a labirintusban tanyázó Minótauruszt, majd Ariadné fonalával (amit a lány a görög mitológia istenített építészétől, Daidalosztól kapott) sikeresen kijutott az egyébként halálos labirintusból.
A történet ismerete alapján méltán gondolkodhatunk el azon, hogy a görög mitológia vajon befolyásolta-e a magyar népi szólásokat. Ha végiggondoljuk, metaforizáljuk magát a fonalat, mint a beszélgetés menetét, vonalát, ésszerűen összeköthetjük a kettőt, ezzel elindítva a további metaforák özönét. Ariadné fonala a beszélgetés logikus gondolatmenete lesz. A labirintus átváltozik a zagyva gondolatok tömkelegének. A Minótaurusz a kifejezések, szójárások, etnikai és lingvisztikai különbségek, nehézségek szimbóluma lesz. Így a hallgató Thészeusz bőrébe bújva harcol meg ezekkel, egyetlen kiútként "Ariadné fonalát" használva. Azonban ne feledjük, hogy Thészeusz csak félisten volt, egy halandó, aki ugyanúgy rendelkezett humánus tulajdonságokkal, mint a modern kor embere. Így könnyedén megeshetett (volna), hogy elveszti a fonalat. Ha az előbb leírt metaforákat összekötjük a történettel, az "Elvesztettem a (beszélgetés)fonala(á)t." szólásunk, noha ugyanazt az értelmet nyeri, eredete mégis ősibb, világiasabb lesz. Az ókori Görögország mitológiája mai napig meghatározó az emberiség, a kultúra, az irodalom számára, nem csekély mértékben befolyásolva a jelenkort is. Eképpen elképzelhető lehet a görög mitológia tükréből visszatekintő magyarázat is, mely szerint a szólásban említett fonal, a beszélgetés logikus menetét szimbolizálva, Ariadné fonalára vezethető vissza.
A kérdés az, ki melyik "fonalat" választja, illetve "veszíti el".
