két szívrobbanás között?
máglyára vetett könyvekről
hull
cafatokban a papír,
az égő harmonika
keringődallamot dúdol.
a halak csendben alszanak a
föld alatt,
s a feketeség arra kér,
mesélj.
mikor van az, ami nincs?
falak romjai alól látod a
gyűrűsujjat,
éppen legurul róla az arany
karika.
az égen felhők,
madarak, vádak repdesnek.
ki itt a gonosz?
a halál szürke öltönyben
kopogtat,
soha fel nem ismernéd.
a szavak elhalnak,
sírás töri meg a zajt,
keserű boldogsága annak,
ki él.
por száll a szemekbe,
egy könyv kinyílik,
tutajként lebeg át a híd
alatt.
örvénylik a piros,
támolyog a szürke, nem
látni,
a dallam honnan szól.
lámpafény gyúl, tízből egy.
viharba öltözött nő lép
eléd,
ernyődet kifordítja,
szívedig tombolja magát,
megcsíp,
majd megölel.
egy halott keze ér hozzád,
de te csak örülsz,
táncolsz a romokon,
mert tudod,
nem vagy egyedül.
mit érnél egyedül?
fény lennél a távolodó
sötétben,
kátyú a romok alatt,
pince a föld felett,
kémény darabokban,
tűz a víz közepén,
oldal a könyvből kitépve,
cím a szöveg nélkül,
apa a fiú nélkül.
mit ért az élet
két szívdobbanás között?
virágzik a háború,
tajtékzik a béke.
Dobbants.