Elnyomta utolsó
cigarettáját,
majd a csikket
messze pöckölte,
ki az ablakon,
le a földre.
A szenes végű
szivacs
az esőcseppekkel
együtt érkezett
a magas égből,
le a földre.
Lehunytam
szememet.
Pilláim alól
véres könnycsepp hullt,
lecsurgott
arcomon,
le a földre.
Elment már örökre,
soha vissza nem
térő árny marad,
s csorgott a
könnyem,
le a földre,
zuhogott odakint,
s én sírtam, a
zápor ritmusára,
vérem pettyeket
rajzolt
le a földre.
Soha nem leszel
az enyém többé, s
a kimondott
szavak kőként
hulltak
le a földre.
Térdre borultam,
s csukott szemeim
sötét árnyában
imát mormolt
szám.
Imát. Fel az
égbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése