Ó, mit nem adnék, ha most madár lehetnék! Széles szárnyú seregély, aki oly könnyen szeli a levegöt. Repülnék, szárnyalnék, magasan, sebesen, messze-messze! A kis tóhoz, onnan a tengerhez, aztán a hatalmas óceánhoz.
Fáradtan érkeznék meg. A lenyugvó napra mosolyognék még egyszer, utoljára. Aztán holtan, de boldogan zuhannék a smaragd végtelenség ölébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése