5:20. Kora reggel bolondos dallamokra ébredek. Kómás állapotban kinyomom a telefonom, visszabújok a jó meleg ágyba, és elmerülök az álmomban. Álom, álom... kutatom, keresem. Mit is álmodtam? Hiszen nem egészen fél perce még itt volt, a szemem előtt pattogtak a képek, a szép, színes képek. Ó, hiszen ez az ébredés jele. Nem, nem, még nem kelek fel. Álmodok mást. Gyorsan, gyorsan, valami szépet. Egy tengerpart? Igen, megteszi. Ahh... álmodok!
5:30. Ismét ugyanaz a dallam riaszt fel immár a tengerpartról. Kipattanok az ágyból, megborzongok. Hiszen nyitva hagytam az ablakot.. a szobában csípős reggeli hideg uralkodik. Egy ugrás, máris az ágyon vagyok. Egy gyors, begyakorolt mozdulat, és az ablak zára halkan kattan: igen, innen már nem megy ki se meleg... se hideg. Nem gondolkozom sokat, ismét visszabújok a takaró alá. Mégis csak ott a legjobb! Lehúnyom a szememet, és két perc múlva már alszom is. Álom nélkül.
5:40. Ennek sosem lesz vége ?! Most már kifejezetten zavart az a nyugtató, vidám dallam, melyet ébresztőmül választottam. Mert ugyebár, az alvás valamivel nyugtatóbb állapot, mint bármilyen zenehallgatás. Ismét lenémítom a telefonom, azzal a határozott döntéssel, hogy Felkelek. Hát... kimászok az ágyból, hideg van, visszafekszem. Határozott vagyok!
5:50. Nem lehet. Megint elaludtam! Hogy mennyi az idő? Már rég a kávémat kéne kevergetnem. Ó, igen, kávé. Mára előírtam magamnak egy kávét. Mert amúgy nem kávézom. Nem tesz jót. De „ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod..” és a többi. Rövid nadrágban és egy lenge kis ingben (ebben alszom) kibotorkálok a konyhába. Mindenütt sötétség. A ház csendes, még alszanak. A város szintúgy. Tegnap este előkészítettem valahova a kávét.. ó, igen, meg is van. Jéé, ez a kedvenc csészém (aranyos kis csigák mászkálnak rajta). Vizet melegíte(né)k. Szóval előbb megtöltöm a forralót, és aztán. Nagyon álmos szemekkel figyelem, mikor forr a víz. Kiveszem a tejet a hűtőből. Előbb víz. Aztán soksok tej, amíg világos nem lesz. No, ez az. Mehetek vissza a szobába. Villanyt oltok, ismét sötét. Engem utolér az álmosság. Beballagok a szobámba, leteszem a kávét az asztalra. Talán nem kéne már visszafeküdni... Ráveszem magam, igen, most már elmegyek a fürdőig. Reggeli készülődés, fogat mosok, és újra a szobámban találom magam. Vonz az ágy, nem tehetek róla. Visszafekszem.
6:05. Ez képtelenség. Megint elaludtam! Most rohanhatok. Mára lenge ruhát választottam, nem lesz jó, megfagyok. Elszaladok (szó szerint) a hőmérőig...odakint 10 fok. Brrr. Tényleg megfagyok. De semmibaj. A lustaság nagy úr, és ennek tetejébe időm se maradt új ruhát választani. Magamra kapkodom a kiválasztott darabokat. (Közbe-közbe nagyokat kortyolok a kávémból. Tudom, nem így kellene inni, meg hogy megvan a módja mindennek, főleg a kávézásnak.. de hát késésben vagyok.) Egy villámgyors szörfözés (neten): a mai időjárás (igen, meg fogok fagyni) és hogy is volt? Ja, igen. Ökológiai lábnyom. Hát, erről se lesz ma előadásom.. Semmibaj. Egy nagy korty kávé. Fésű. Szemceruza. Diszkréten kihúzom a szemem sarkát, ne tűnjek annyira fáradtnak (, mint amennyire fáradt vagyok). Cipőt húzok (csak az eső ne essen, mert ez beázik..). Még egy utolsó pillantás a szobámra. Na vajon mit hagyok itthon? Végülis mindegy. Csak suli. Fogom a táskám. Utolsó korty a kávéból. Kulcs, telefon.
6:20. Elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése