Fekete pók sző hálót a sarokban, csendben.
Fekete az árnyék is, melyet a fehér falra vet.
Szürkén hallgat az ágy a sarokban,
s az öreg ágyterítőn hosszú, sötét ráncok futnak.
Az ódon asztal örök székei társaságában
fakón tornyosul a szoba közepén.
Szenesedett üst ül a füstszínű kályhán.
A sápadt falon kopott fénykép porosodik.
Egy csorba bögre bámul a földre,
talán fülét keresi, talán a boldogságot.
A fáradt fogason egy kifakult zakó pihen.
De az ablakon túl, a réten
egy piros pipacs éledezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése