Ma kerestelek.
Kerestelek reggel az álmomban.
Ébredés után az ágyamban
a párnák, takarók ráncán,
s a reggeli napsugár táncán.
Kerestelek a kávé mellett,
a kiskanalak között,
a cukortartó mögött,
s a terasz hidegében.
Kerestelek a lehulló levelek zajában,
a patak csobogásában,
szelek susogásában,
cipők kopogásában.
Kerestelek a színfalak mögött,
a bársonyfüggöny gyűrődései közt,
a nyitott büféajtó előtt,
az asztalnál cigarettázva.
Kerestelek akkor is,
mikor a kilincsért nyúltam,
s belépve az ajtón, otthonomban is
csak téged kerestelek.
Kerestelek a tükörbe nézve,
az ablakot figyelve,
a képkeretek között.
Kerestelek sóhajomban,
üldözött tekintetemben,
imádkozó tenyeremben.
Kerestelek alvás előtt,
késő esti mámorban,
értelmetlen, motyogott szavaimban.
Csak másnap reggel találtalak meg.
A postaládámban.
Azt írtad: "Ma kerestelek..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése