Végtelen hosszú folyosókon futok.
Torz szörnyek üldöznek,
melyek talán nem is szörnyek, hanem emberek.
A sötét mélység ordító torka
szélsebesen vonz a halál felé,
hol sosincs semmi, mégis minden értelmet nyer.
A rémálom jeges szorítással folytogat,
a végső elkeseredésem után
levegő helyett menekvésre tüzet kínál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése