Magas volt, szikár. Vékony teste ellenére könnyedén kivehetőek voltak a ruhája alatt feszülő izmai. Tartása tiszteletet parancsolt a körülötte lévőkre. Vékony karjai feszülten simultak hibátlan felsőtestéhez. Kézfejét görcsösen ökölbe szorította. Nem bízott az emberekben, félt a csalódástól. Ezért inkább elbarikádozta elméjét és érzéseit, mielőtt bánthatták volna. Hosszú, izmos lábai megfeszültek a várakozástól. Látszott rajtuk, nem csak fizikai, de lelki terheket is cipelnek nap mint nap. Ruházata egyszerű volt, megviselt, mégis rendezett, tiszta. Az öltözéke szabadon hagyta kecses bokáját és csuklóit, melyek méltó társai voltak kívánatos nyakának, mely egy nőnek is irigylésre méltó viselete lett volna. Aztán érzékszerveim tovább siklottak a nyaktól, fölfelé. Arca megbabonázott. Igéző tekintete fogva tartotta az enyémet. Szája szép ívű, kecses volt, mosolya megbéklyózta az egész lényemet. Bőre sima volt. Nem hibátlan, de számomra tökéletesnek tűnt. Haja óvatosan keretezte eme remekművet, nehogy belerontson. Szőke, egyenes tincsei vidáman, kacéran hulltak alá, pajkos játékosságot víve a férfi jellemébe.
Az idő megállt, a levegő szikrázott közöttünk. Éreztem azt, amit még soha: vágyat, testi és lelki vágyat egy olyan ember iránt, akit minden létező és nem létező érzékszervem érzékelt, aki csupán megjelenésével feldúlt. Vágyakoztam az után az ember után, akit önmaga elzárt előlem. Bár csak pár lépés választott el tőle, nehezebb volt ezt átlépnem, mintha mérföldek távolságából közelednék felé. Szeme fogva tartott, megigézett, nem volt szabadulásom. Nem engedett a béklyóból, rabul ejtette előbb a testem, aztán az elmém, majd a szívem, mely hol túl hevesen, hol túl lassan tűnt dobogni. Összezavarodtam, mert ez volt az első ilyesfajta élményem, mégis nagyobb biztonságban éreztem magam, mint valaha.
Percekig, vagy órákig álltunk ott? Nem tudnám megmondani. Egy idő után lénye olyannyira élelmességre intett, hogy azt is észleltem, ha egy ártalmatlan kis bogár tolakodott légkörünkbe. A vágy felemésztett belülről, de uralkodnom kellett magamon. Ezért vártam, csak vártam.
Felemelte jobb kezét, és hívogatóan kitárta. Nem láttam tisztán, mégis mintha a Föld fordult volna feje tetejére. Szívem vadul kalapálni kezdett, olyan erővel, hogy az elszakította a türelem vasláncát. Immár szabad voltam, szabad, és a boldogság szárnyaival repülhettem a férfi karjaiba. Átöleltem, átölelt. Tökéletesen mosolygó ajka az enyémet kereste, és amint megtalálta, hozzátapadt. Igéző szeme elengedte enyémet, és lecsukódott. Saját, jelentéktelennek tűnő szemem követte a példáját, és átadtam magam a csók varázslatos erejének. Izmaim a pattanásig feszültek, erősen kellett kapaszkodnom védelmező karjaiba. Éreztem, hogy az ő teste is megfeszül.
Aztán a két test eggyé lett. Ez a pillanat belénk égette magát, lehetetlenné téve a szabadulást. Egyek lettünk, örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése