ecetes
uborka-
szagú
Testvéri
szer-
-etet-
-etlenség.
zengjünk
halleluját.
2013. július 11., csütörtök
2013. április 28., vasárnap
Gondolat-menet
Tadam-dadam.
Háromnegyedes ritmusra ringatózunk.
Tadam-dadam.
Tizenkét fokban jobbra dőlünk.
Tadam-dadam.
Szembeszélbe süt a naplemente.
Tadam-dadam.
Vak alagútban napszemüvegbe'.
Tadam-dadam.
Rozsdás ablakon múltidő-foltok.
Tadam-dadam.
Kedves emberek, ideje távoznotok!
Tadam-dadam.
"Plakátmagányban ázó éjjelek"...
Tadam-dadam.
"Ma ontják véremet"...
Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Bogarak szuszogják a kósza gondolatot.
Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Azt is gondolhatnád, most igazán boldog vagyok.
Háromnegyedes ritmusra ringatózunk.
Tadam-dadam.
Tizenkét fokban jobbra dőlünk.
Tadam-dadam.
Szembeszélbe süt a naplemente.
Tadam-dadam.
Vak alagútban napszemüvegbe'.
Tadam-dadam.
Rozsdás ablakon múltidő-foltok.
Tadam-dadam.
Kedves emberek, ideje távoznotok!
Tadam-dadam.
"Plakátmagányban ázó éjjelek"...
Tadam-dadam.
"Ma ontják véremet"...
Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Bogarak szuszogják a kósza gondolatot.
Tadam-dadam.
Tadam-dadam.
Azt is gondolhatnád, most igazán boldog vagyok.
2013. április 16., kedd
Gyász-szer-tart-ás
Vér-tócsa a sírkő előtt,
csend van, béke,
nyugalom.
Nyikorogni kezd a hinta.
Látom a piros-
fordított valót,
látom magam a tócsában,
fordított vagyok.
Kívül van bensőm.
Színes vagyok, szürke,
piros és halott.
Hirtelen csend lesz.
Lehajolok hozzám,
s bár úgysem hallhatom,
a síron keresztül
magamhoz beszélek.
"Elmúltál, látod,
mégsem élsz örökre."
Felállok, kacagok,
a sötétedő vér fölött
őrült táncot járok.
Mosolyog a halott,
s a sírból kinyújt kezem
egy vérfoltos kést.
csend van, béke,
nyugalom.
Nyikorogni kezd a hinta.
Látom a piros-
fordított valót,
látom magam a tócsában,
fordított vagyok.
Kívül van bensőm.
Színes vagyok, szürke,
piros és halott.
Hirtelen csend lesz.
Lehajolok hozzám,
s bár úgysem hallhatom,
a síron keresztül
magamhoz beszélek.
"Elmúltál, látod,
mégsem élsz örökre."
Felállok, kacagok,
a sötétedő vér fölött
őrült táncot járok.
Mosolyog a halott,
s a sírból kinyújt kezem
egy vérfoltos kést.
2013. március 15., péntek
"Emlék"
Radnóti Miklós emlékére
Ó, én!
copfos kislány még,
a templom kapujában
szorongva vár nevére
miközben áll
egyik lábról a másikra.
lázadó fiatal még,
egyedül
a világ ellen
két zöld strandpapucsban.
félénk felnőtt még,
szokatlan
a mindent tudó
szív és ész hatalma.
Ó, én!
kezdő szerető,
azt hittem,
a szerelem
minden almafán terem.
csalódott szerető,
almafa tetején
boldogság helyett
keserű könnyekre leltem.
szomorú szerető,
éjszaka
patakparton
zokogva imádkozom.
Ó, én!
már nem is vagyok,
nem létezem,
nem élek,
csak remélek, hogy
hallasz, mikor feléd kiáltok:
"Akkor fordította el rólam
egy isten a szemét!"
Nézz hát újra rám.
Ó, én!
copfos kislány még,
a templom kapujában
szorongva vár nevére
miközben áll
egyik lábról a másikra.
lázadó fiatal még,
egyedül
a világ ellen
két zöld strandpapucsban.
félénk felnőtt még,
szokatlan
a mindent tudó
szív és ész hatalma.
Ó, én!
kezdő szerető,
azt hittem,
a szerelem
minden almafán terem.
csalódott szerető,
almafa tetején
boldogság helyett
keserű könnyekre leltem.
szomorú szerető,
éjszaka
patakparton
zokogva imádkozom.
Ó, én!
már nem is vagyok,
nem létezem,
nem élek,
csak remélek, hogy
hallasz, mikor feléd kiáltok:
"Akkor fordította el rólam
egy isten a szemét!"
Nézz hát újra rám.
2013. március 11., hétfő
Kedd
Elnyomta utolsó
cigarettáját,
majd a csikket
messze pöckölte,
ki az ablakon,
le a földre.
A szenes végű
szivacs
az esőcseppekkel
együtt érkezett
a magas égből,
le a földre.
Lehunytam
szememet.
Pilláim alól
véres könnycsepp hullt,
lecsurgott
arcomon,
le a földre.
Elment már örökre,
soha vissza nem
térő árny marad,
s csorgott a
könnyem,
le a földre,
zuhogott odakint,
s én sírtam, a
zápor ritmusára,
vérem pettyeket
rajzolt
le a földre.
Soha nem leszel
az enyém többé, s
a kimondott
szavak kőként
hulltak
le a földre.
Térdre borultam,
s csukott szemeim
sötét árnyában
imát mormolt
szám.
Imát. Fel az
égbe.
2013. február 5., kedd
Utópi(m)a
napló, idióta, perfúzió, antenna
megint itt vagyok. s az az
idióta perfúzió lóg belőlem.
minek adnak nekem folyékony
szeretetet? nem kell.
ahogy kilépek a templom
ajtaján, úgyis kihányom,
s a belém ültetett nyom-
követő továbbítja, túl az
antennákon Istennek, mit tettem.
hiába, a világ már csak
egy romlott napló, hova a
züllött emberek sokasága
tévedéseit akaratlanul írja.
Isten, ha vagy,
ne szeretetet adj,
hanem tudást, képességet,
mi továbbsegíti az életet
ezen a veszett bolygón.
Te ártatlan vagy,
s fiad is az volt,
de mi, többi gyermeked,
bűntől tocsogó vért iszunk,
s egymás gyengeségeit ki-
használva, gyermekhúst eszünk.
hát világ ez?
élet ez, mondd?
mindennapok halálközelsége,
szent ünnepek közönségessége
kiöli belőlünk az egyetlen
érzelmet, mi szent és igaz:
hitünk nincs már, testünk is
csak báb a gonosz színpadán.
ments meg, Isten,
ha vagy,
küldd el érettünk második fiad,
vagy pusztíts el mindenkit,
s kezdd elölről a teremtést
egy modernebb tervrajz alapján.
2013. február 2., szombat
Az élet
vér, kórus, tőr, illúzió
amikor anyám
belém döfte a tőrt
s vér fröcskölt a számba,
hallani véltem
a pokol angyali kórusát.
könyörgőre fogtam:
- de hát anya,
ki vagy,
méhedből lettem,
belőled éltem,
s még úgyné,
szerettelek is,
ne hagyj meghalni!
de anyám,
ujját szájára tapasztva
csendre intett,
s magában nevetett:
- csak illúzió voltál.-
mondta kedvesen,
s lázas arcomra
csókot lehelve
bízott a világ gondjaira.
belém döfte a tőrt
s vér fröcskölt a számba,
hallani véltem
a pokol angyali kórusát.
könyörgőre fogtam:
- de hát anya,
ki vagy,
méhedből lettem,
belőled éltem,
s még úgyné,
szerettelek is,
ne hagyj meghalni!
de anyám,
ujját szájára tapasztva
csendre intett,
s magában nevetett:
- csak illúzió voltál.-
mondta kedvesen,
s lázas arcomra
csókot lehelve
bízott a világ gondjaira.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)